Melting chapter four - befejező rész

Reggel 7 óra körül lehet… nem hallok semmi mást, csak az ő szuszogását mellettem. Milyen szép, amikor alszik. Nem akarom felébreszteni… Visszagondolok azokra a gyötrelmes percekre, amiket ő okozott nekem… mégis, még mindig annyira szeretem. Még ha egy vadállat is lett belőlem, őt sosem bántanám. Végül nem tettem meg, amit kért tőlem… Ő maga jött el értem. Meg szeretném mutatni neki mi a szeretet… Azt mondja, nem tudja kimutatni az érzéseit, de valójában csak fél… Mitől fél? Bárcsak megmutathatnám, hogy nincs mitől félnie. Nem változna semmi, ha kimutatná… akkor is itt lennénk mellette. Puszit nyomok az arcára, majd felülök az ágyban és nyújtózkodom. A napfény különösen bántja a szemeimet, mióta egy lettem „közülük”. Felkelek és kiindulok a konyhába, hogy reggelit és kávét csináljak neki. Ez egy olyan reggel, mint a többi. Unalmas, álmos és átlagos, egy dolgot kivéve. Félénken visszapillantok még a küszöbről, félek hogy felébresztem… Sokáig vártam erre a pillanatra…hogy mellette ébredhessek… Boldogok vagyunk mind a ketten. Vége a szenvedésnek, és talán egy olyan élet vár ránk, amire mindkettőnk vágyott… egészen mélyen, a szívünk titkos kis zugában.